Először is, áááááááá, teljesen elszoktam a magyar billentyűzettől!!!!
Munkahelyi tapasztalatok
Előre jelzem, hogy ezek az én személyes tapasztalataim, és erre a munkahelyre vonatkoznak ahol lassan 11 hónapja dolgozom. Más munkahelyen nem dolgoztam Ausztráliában, így általánosságban nem tudok írni az ausztrál munkahelyekről.
Kollégák: Végeztem egy kis számítást, és az jött ki, hogy kb. 30% Ausztráliában született ausztrál dolgozik nálunk, 25% skilled vízumos külföldi (mint én), 30% valahonnan jött de már állampolgár, és kb 15% ismeretlen (új kolléga, még nem térképeztem fel). Nemzetiségek megoszlása (származás): 1,5 magyar (én és az új HR-es kolléganő, akinek az apukája magyar), 2 román, 1 skót, 2 ír, 2 sri lankai, 3 egyiptomi, 2 angol és a dél amerikaiak: 3 kolumbiai, 2 argentin, 1 uruguayi, a többi ausztrál, illetve van néhány új kolléga akikről nem tudom... Az életkor a teljes skálát lefedi kb 26 éves kortól 60 éves korig, kb egy Gauss görbe eloszlásban. Én a középmezőnybe tartozom a 46 évemmel. Még mindig kedvelem kollégáimat, vannak akiket kevésbé, vannak akiket jobban. Nem igazán mogorvák, általában mindenki mosolyog, aztán gondol amit gondol, de igazából az engem nem is érdekel, fő hogy mindenki pozitívat sugároz, ezáltal az én is jobban érzem magam. Leszarom az őszinteséget ilyen esetben, jobban értékelem a pozitív és vidám légkört.
Napi rutin: A hét első irodai napján a menetrend: Hi, hogy vagy? Jól, és te? Én is jól, szuper stb bevezetés után, elengedhetetlen kérdés: Mit csináltál a hétvégén? És ekkor vagy emlékszel rá és elmeséled, vagy bekamuzol valamit. Erre a kérdésre a válasz az elején annyira nehezen ment nekem, hogy konkrétan előző nap már készültem rá, hogy miket fogok mondani. Mostanra már tök jól kamuzok, mert vagy nem emlékszem vagy nem csináltunk semmi különöset. Persze van akivel össze tudunk mosolyogni ilyen kérdés során, hogy persze semmit, tévéztem egész hétvégén, de azért mondok valamit...A hét utolsó napján, pedig menetrendszerűen elkezdünk érdeklődni, hogy mik a terveid a hétvégére? mentek valahova? és társai... a helyzet megoldása ugyanaz mint a fentiek.
A 8 órás vonattal szoktam munkába menni, de így is én vagyok az első, aki elmegy otthonról reggel. Reggel 8:45-re szoktam beérni, kávézok, vizet töltök magamnak, megbeszéljük hogy mindenki jól van, aztán mindenki dolgozik, meetingelünk (ha van), 12 körül elmegyünk ebédszünetre. Általában mindenkinek van egy-két megszokott ebédelőtársa, nekem is van, az egyik kolléganőm az, akivel már a kezdetek óta jól megértjük egymást. Általában elmegyünk a környéken ebédelni vagy valamikor csak veszünk valamit és visszavisszük és a konyhában esszük meg a többiekkel. Minden esetben kb 45 percet vagy 1 órát eltöltünk ebédeléssel, beszélgetéssel. Utána vissza a számítógéphez, meetingekhez. Én 5-ig szoktam maradni, és a fél 6-os vonattal hazajönni, és legkésőbb 6-ra érek haza. Vannak akik 8-ra vagy akár 7-re járnak dolgozni, természetesen ők korábban mennek haza.
Főnököm, főnökség: a főnököm egy idősebb ír férfi, csak morgó törpapának hívjuk, mert pont olyan. De normális, nem bunkó, nem tekintélyelvű, ha kérem tanácsot ad, nem mikromenedzsel. Mindenki a keresztnevén szólít mindenkit, és ugyanúgy beszélgetsz a konyhában vagy a pubban a nagyfőnökökkel mint a kollégáiddal.
Munkahelyi stressz: ilyen ezen a munkahelyen nincs. Minden no worries, persze van sok munka, (majdnem) mindenki elfoglalt, de mindig van idő egy kis beszélgetésre, normális ebédszünetre, szociális eseményekre (munkaidőben a munkáltató által szervezett ebédek, reggelik, munka utáni "beugrom egy italra, ki jön?" ). Elismerik ha jól teljesítesz, és a többiek teljesítménye húz téged is magával.. Persze itt is van néhány lézengő, néhány bujkáló, egy -két naplopó, de a többség nem ilyen. Természetesen ez a munkahely sem tökéletes, vannak idegesítő, bosszantó dolgok, nehezebb időszakok, de összességében nagyon közelít a tökéleteshez.
Fizetés: nem fogom leírni mennyi a fizum, csak annyi hogy szuper elégedett vagyok vele, abszolút kárpótol az eddigiekért. Persze nekem szerencsém volt, mert senior mérnöki pozícióban vagyok.
